Nem szép, de finom

Pontosan egy éve tettem ígéretet arra, hogy ezt a szülinapi tortát vaníliakrémmel készítem. Igazán finom, karakteres ízt szerettem volna és ebben Nudlee segített nekem. Nélküle maradt volna a szintén finom, de mégiscsak hétköznapi krém, úgyhogy Dóri itt is köszönöm a receptet :o).
A hétköznapi tortakészítés így munka után eléggé macerás, főleg, ha egyszerű nasi készítésnek próbálja az ember lánya álcázni. Külsőleg kicsit csúnyácska lett, mert a tojáshabot nem volt időm teljesen kidermeszteni, így szépen megereszkedett. De ízre tökéletes. Szóval egy kicsit a Chokito szlogenje jut róla eszembe (ronda és finom).

Annyira meghatódtam a család buzgó dicséretétől, hogy szelet-képet el is felejtettem készíteni :))

Hattyú

Nagyon szépnek találom a fonalgrafikát, de egyben elég aprólékosnak is ahhoz, hogy ritkán válasszam ezt a technikát. Amikor azonban rátaláltam erre a mintára, nem tudtam ellenállni. :o) Sajnos nem tudom úgy fotózni, hogy a strasszok színjátszása látszódjon, pedig nagyon szépen keretezi a formát.

Rácsos

Régóta szemeztem ezzel a Fancy Lattice sablonnal, s bár többször lebeszéltem magam róla, végül mégis megszereztem. Egyelőre ismerkedünk, de már most szeretem :)

Konyakos meggy

Miért jut eszembe erről a lapról, hogy bontani kellene egy finom csokoládét?! Pedig nem is vagyok Gombóc Artúr...

Főzött gyurmák - ragasztós

Kipróbáltam a harmadik receptet is, amit Linda Perina - Renzo Zanoni: Női praktikák című könyvében találtam. Bár érdekelt a téma, a vinil tartalmú ragasztó beszerzése miatt lassan haladtam. Végül a Giotto Vinilik nevű barkácsragasztóval megoldódott a probléma. 

Érdekes, gumiszerű anyagot kaptam, ami száradás után gyönyörűen áttetsző és sima. 

Ruganyos, nem tapad és levegőn elég gyorsan szikkad, úgyhogy érdemes vele gyorsan dolgozni. Tömörebb formákat kézzel nem tudtam belőle létrehozni - eddig jutottam a kis srácommal - és nem biztos, hogy folytatom:

Akinek viszont van szilikon formázója, biztos remek dolgokat tud belőle alkotni. Apró holmik, mondjuk ékszerek készítésére szerintem kiváló és ami nagyon tetszik, hogy rendkívül vékonyra nyújtható, és ha picit szikkad, formalyukasztóval is könnyen formázható.

Ilyen mütyürökkel próbálkoztam, de ez a gyurma több türelmet és időt kíván, mint amennyivel most rendelkeztem.

Ragasztós gyurma hozzávalók az eredeti recept szerint:

1 csésze kukoricakeményítő

1 csésze vinil tartalmú ragasztó

1 evőkanál vazelinolaj (valószínűleg étolaj is megfelel)

1 evőkanál citromlé

Az arányokat ez a kép segít megfejteni

Forrás: Linda Perina - Renzo Zanoni: Női praktikák

Ahogy én készítettem:

1 dl kukoricakeményítő

1 dl vinil tartalmú ragasztó

1/2 evőkanál vazelinolaj

1/2 evőkanál citromlé

Az elkészítés folyamatát az előző bejegyzésben leírtam.

Ami tetszett:

• gyönyörűen áttetszővé szárad
• rendkívül vékonyra nyújtható
• száradás után vízálló
• 48 óra alatt, levegőn szárad

Ami nem tetszett:

• nem frissíthető fel, ha megszikkadt, nem lehet újra felhasználni
• viszonylag gyorsan kell vele dolgozni
• a kész masszát lehetetlen színezni, bár száradás után festhető (temperával és akril festékkel)

És a végső összehasonlítás a három féle főzött gyurmáról képekben:

Az első rózsa  só-liszt, a középső só-keményítő, az utolsó vinil ragasztós recept szerint készült. Mindhárom kiszáradt, kemény állapotban.

Normál.......

.... és hátsó megvilágítással

Főzött gyurma - teszteltem

Az utóbbi időben nem sok sikerélményem volt képeslap téren, viszont alkotni muszáj, úgyhogy gyurmáztam. Nem volt konkrét elképzelésem, ezért maradt fehér a gyurma. Utólag viszont lehetetlen szépen befesteni, így lett egy albínó sünikém.

Készülőben

Festetlenül

Szupercakkos tüskék :))

Először 5-6 éve hallottam a főzött gyurmáról, amikor egyik ismerősöm elkészítette a csemetéjének. Bár nagyon tetszett és a receptet is megkaptam, kipróbálatlanul feledésbe merült a dolog. Most viszont, hogy több blogon is belefutottam ebbe a témába, már kénytelen voltam kipróbálni. Sőt...!

Először Orsi receptje szerint, de citromsav és borkősav nélkül készítettem. Az eredmény magával ragadó volt. Frissen jól formázható, egészen vékonyra lehet nyújtani. 2-3 napig bírta zacskóban, aztán már nagyon ragadt.

Só-liszt gyurma hozzávalók:

40 dkg liszt

20 dkg finom só

6 dl víz

2 evőkanál étolaj

(4 teáskanál citromsav, vagy borkősav - elhagyható)

-----------------------------------------------------------------------------------

Másodszor a liszt helyett kukoricakeményítőt használtam (ez saját fejlesztés) és sokkal kisebb mennyiséget kevertem be, már csak az ára miatt is. Egy másik dimenzió nyílt meg előttem. Állagra még rugalmasabb (kicsit emlékeztet a főtt tojásfehérjére:)) és jóval tartósabb gyurma kerekedett belőle, a színe pedig kiszáradva is fehér maradt (a liszttel készített besárgult).

Bal oldali rózsa keményítős,  jobb oldali a liszttel készült gyurmából

Só-keményítő gyurma hozzávalók:

10 dkg kukoricakeményítő

5 dkg finom só

1,5 dl víz

1/2 evőkanál étolaj

1 teáskanál citromsav, vagy borkősav - elhagyható

Arányaiban megegyezik az előzővel, de kezdetnek és próbára ez a mennyiség is elegendő. Egy kisebb zsemle méretű gyurmát kapunk így.

5 nap múlva sem ragad, átgyúrva jól formázható és papírvékonyra lehet nyújtani.

Olvasható felirat

Megszáradva is fehér.

A bal oldali rózsa már kiszárítva, a jobb oldali még friss

Az elkészítés folyamata mindkettőnél ugyanaz. A teflon bevonatú edény jelentősen megkönnyíti az egyenletes főzést és a mosogatást is:

Hidegen elkeverjük a hozzávalókat

Lassú tűzön, folyamatosan kevergetjük

Amikor összeállt,  levesszük a tűzről

Munkalapon langyosra hűtjük

Egynemű masszává gyúrjuk

 Ételszínezővel ilyen szépen színezhető (diónyi mennyiséghez egy csepp)

És még nincs vége :) Amint beszerzem a megfelelő hozzávalót, újabb receptet próbálok ki.

Kalandozás ... peyote

A háromszögek után szerettem volna végre egy peyote négyzetet is fűzni, de mindig háttérbe szorult ez a terv. Most végre elkészült. Mivel nem vagyok egy gyöngyguru, elsőre egész jónak találom, de megígértem magamnak, hogy a következő ennél szebbre sikerül.

Bemelegítésként

Viszonylag rég nem készült nálam papír holmi, pedig ez az ajándékkártya-tartó (vagyis maga az ötlet) már november elején ficergett a fejemben. Épp akkora, hogy bármilyen bankkártya méretű dolog belefér.
A kép nem adja át a szalag selymes csokoládé színét, pedig kellemesen harmonizál a lazacszín papír szélével.