Nemrég azt mondták nekem, a jó poszt az, amit megírnak és közzé tesznek, felesleges hosszan javítgatni, mert elveszíti hitelességét és az aktualitását.
Nos, én most gyorsan megírom amit gondolok, mert még nagyon mélyen érint. Alapjában véve pozitív szemléletű vagyok, nem is fogok sokat rágódni rajta, de most ....... váááááh...... nem akarom magamban tartani.
A hétvégén kutyakiállításon voltunk, neveztünk az esemény mindhárom kiírására. Nem voltak különösebb illúzióink, de bíztunk a bírók korrektségében, abban, hogy legjobb tudásuk szerint, tisztességesen bírálnak, és ha mi nem is végzünk kiemelkedő helyen, de a sok ismerős közül csak örülhetünk valaki sikerének. Hát, nagyon nem így történt!
Mindhárom kiállításon ugyanaz a tulajdonos vitte el a díjakat, ami önmagában nem lenne furcsa, ha egyazon bíró ítélt volna és csak egy kutyáról lenne szó, s főként kiemelkedően jó küllemű és jó mozgású kutyáról. Ámde négy különböző korcsoportban nyert, összesen 10 díjat vitt így el. A maradék kettő felvezetésnél nagyon szembetűnő problémák voltak, így egyértelmű volt, hogy nincs esélyük.
A bírálatok felületesek voltak, némelyik körben még a látszatra sem nagyon adtak. Annyira nem, hogy kezdő kutyások is összenéztek, hogyan lehetett olyan gyorsan lezavarni a kört?
Szóval felvetődik a kérdés: miként lehet, hogy a számos remek kutya közül egy sem volt, amelyik jobban tetszett volna a háromból legalább az egyik bírónak? Van-e valami jelentősége a bírók felé az extrém kiegészítőknek - úgy mint a felvezető hajába tűzött kutyafésű (rövid szőrű kutyák esetében ilyet nem is használnak), illetve a gazdát láthatóan zavaró igencsak méretes napszemüveg, főként, amikor nem is süt a nap?
Lehet, hogy csak városi legenda, hogy a bírók sok esetben már a ringbe lépés előtt tudják, kinek kell adni a különböző címeket.
Lehet, hogy csak megtetszett a gazdának az egyébként más fajtacsoportos felvezetők hajában is előforduló méretes fésű és a szintén nem kicsi napszemüveg.
Lehet, hogy csak azoknak voltak furcsák az eredmények, akik végignézték a teljes fajtacsoport-bírálatot, és más szemmel figyelték az eseményeket.
Lehet.... de nem!!! Nem csak az én fejembe fészkelte be magát a gondolat, hogy minden más nevező akár otthon is maradhatott volna.
Rettentően csalódott vagyok! Bosszús, és hitemet vesztett. Magyar bíróknál már tapasztaltuk a tenyésztőkkel való szimpatizálást, részrehajlást, de most bíztunk abban, hogy külföldi bíróknál tiszta "játszma" lesz, egyenlő esélyekkel.
Rettentően bosszús vagyok, és nem azért, mert nem nyertünk, hanem azért, mert sok szép kutyát méltánytalanul hátra soroltak, és esélyük sem volt a győzelemre.
