Ez lennék én. És hogy miért? Mert elsőre a magam feje után készítettem "bonbont". Mindenféle mérés nélkül, csak "úgy", érzésre.
Történt ugyanis, hogy hosszú epekedés után szert tettem egy bonbon formára és mindenképp ki akartam próbálni. Persze elméletben minden tökéletesen sikerült, de gyakorlatban már az első lépés kifogott rajtam, merthogy a csoki nem folyt ki a lefordított formából. Nekiálltam kiskanállal visszaszedegetni és kenegetve kialakítani a csokikapszulát. Ettől persze egyenetlen lett a felülete, de sebaj. Ezek után viszont már nem tartottam magam egy recepthez sem, inkább létrehoztam egy saját tölteléket, ami kényelmeseknek kifejezetten ajánlott: a kávés mogyoró krémet -- instant kávé és mogyorókrém felhasználásával.
Az eredmény a világ legjobb bonbonja lett, legalábbis a családom szerint, úgyhogy ismétlés következik. Akkor talán lemérem a hozzávalókat is, hogy megörökítsem az utókornak.
YUMMY!!!!!
VálaszTörlésDonna x
Úhh nagyon jók lettek Betka! :) Nem könnyű ám a csokival bánni... Én és a csoki sokat küzdünk egymás ellen... De még sosem nyertem... Ez a másik mumus nekem a tojáshabos dolgok után. :)
VálaszTörlésKöszi Dóri! Hát, tényleg nem könnyű, de remélem előbb-utóbb belejövök :)
TörlésCsuda jól néznek ki,ügyes vagy,hogy létre hoztad. :-) Én is így vagyok vele,hogy mindennek ellen tudok állni csak a kísértésnek nem!! :-)))
VálaszTörlésKöszönöm Edit! A kísértés, az kísértés... És ebben a bonbonos dologban van valami ellenállhatatlan ;)
Törlés