2012. dec. 17.

Bonbon-kontár

Ez lennék én. És hogy miért? Mert elsőre a magam feje után készítettem "bonbont". Mindenféle mérés nélkül,  csak "úgy",  érzésre.
Történt ugyanis, hogy hosszú epekedés után szert tettem egy bonbon formára és mindenképp ki akartam próbálni. Persze elméletben minden tökéletesen sikerült, de gyakorlatban már az első lépés kifogott rajtam, merthogy a csoki nem folyt ki a lefordított formából. Nekiálltam kiskanállal visszaszedegetni és kenegetve kialakítani a csokikapszulát. Ettől persze egyenetlen lett a felülete, de sebaj. Ezek után viszont már nem tartottam magam egy recepthez sem, inkább létrehoztam egy saját tölteléket, ami kényelmeseknek kifejezetten ajánlott: a kávés mogyoró krémet -- instant kávé és mogyorókrém felhasználásával. 
Az eredmény a világ legjobb bonbonja lett, legalábbis a családom szerint, úgyhogy ismétlés következik. Akkor talán lemérem a hozzávalókat is, hogy megörökítsem az utókornak. 


5 megjegyzés:

  1. Úhh nagyon jók lettek Betka! :) Nem könnyű ám a csokival bánni... Én és a csoki sokat küzdünk egymás ellen... De még sosem nyertem... Ez a másik mumus nekem a tojáshabos dolgok után. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Dóri! Hát, tényleg nem könnyű, de remélem előbb-utóbb belejövök :)

      Törlés
  2. Csuda jól néznek ki,ügyes vagy,hogy létre hoztad. :-) Én is így vagyok vele,hogy mindennek ellen tudok állni csak a kísértésnek nem!! :-)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Edit! A kísértés, az kísértés... És ebben a bonbonos dologban van valami ellenállhatatlan ;)

      Törlés

Köszönöm, hogy nálam jártál és azt is, hogy megosztod velem a véleményed.
Várlak szeretettel máskor is!
(:Betka:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...