Napi kultúr

Sok éve került a TOP10 könyveim közé Eleanor H. Porter: Az élet játéka. Láttam suli-színdarabban és olvastam is jónéhányszor (csupán 190 oldal), minden alkalommal napokig a történet (vagy inkább annak a mondandója) körül forogtak a gondolataim.

Aztán a minap szembejött velem egy tanmese, amit sokan, többféleképp feldolgoztak, ám a mondanivaló itt is ugyanaz: 

Van úgy, hogy összecsapnak a fejed fölött a hullámok, van úgy, hogy azt érzed mélypontra kerültél, mindennek vége, de ne add fel! Állj meg egy pillanatra, találd meg a rosszban a lehetőséget, és használd fel a továbblépéshez!

Nem szeretnék nagy eszmefuttatásba kezdeni, a lényeg, hogy a szemléletváltáshoz első lépésként mindkét történetet jószívvel ajánlom.

És mivel Aranyosi Ervin az egyik kedvencem a kortárs költők között, hát megosztom a szamár történetét (és a képet is) az ő tollából.

Aranyosi Ervin: A szamár és a kút…

A paraszt szamara beesett a kútba.
Egész nap üvöltött, s a paraszt már unta.
Kútja rég kiszáradt és víz nélkül maradt.
– Beletemeti hát az öreg szamarat!
Hívta a szomszédot, fogták a lapátot,
lapátolni kezdtek,  s a szamár iá-zott.
Rémisztőn üvölt, mint fába szorult féreg.
Aztán lenyugodott. S nem hitt a szemének,
mert csodát lát a gazda, mit a szamár játszik:
Lerázza a földet, s a tetejére mászik.
A paraszt, s a szomszéd csak tovább lapátolt,
ahogy nőtt a halom, magasabbra gázolt
a paraszt szamara, s mikor már elérte
egyszerűen kijött a kút peremére.
Mi hát a tanulság a szamaras meséből?
Így tanít az élet, hogy kimássz  a mélyből.
Bármennyi szemét és föld nyomja a vállad,
megvan az esélyed, magadról lerázzad.
Mindegyik nehézség, minden ami gátol,
csak kiinduló pont, s oldódik magától.
Bármi történjen is, semmiképp ne add fel,
minden problémából kilábal az ember!
Gondjaidat rázd le, s lépkedj mindig feljebb,
Elérheted célod, ha vágyak vezérelnek.

 

Kekszes krémes - sütés nélkül

Ezt a bejegyzést az ünnepek előtt szerettem volna megírni, hátha valaki egyszerű receptet keres a vendégváráshoz, de mindig történt valami, és napról napra odázódott. Sebaj! Ez a nasi hétköznapra is remek választás, mi is így szerettünk bele egy baráti látogatás során 😊 

Tehát most receptet hoztam az egyik kedvenc édes sütinkről, ami tényleg gyorsan elkészül, sütni sem kell, és soha nem elég belőle egy adag. Egyértelmű, hogy a húsvéti asztalról sem hiányozhatott. A neten több verziója is elérhető, de mi biztos, hogy ennél maradunk.

Kekszes krémes (30x22-es tepsiben)

Hozzávalók:

1,5 csomag vaníliás puding

1 csomag Petit Beurre keksz

2 tojás sárgája (+a felvert fehérje)

7 evőkanál cukor

1 evőkanál liszt

5 gr zselatin

7,5 dl tej

12,5 dkg vaj, vagy margarin

 

Elkészítés:

A vajat és a tojás fehérjét félretesszük, ezt majd a főtt krémbe tesszük, a végén.

 

Kb. 6 dl tejet felforrósítunk, a száraz hozzávalókat összekeverjük, felöntjük a maradék (kb. 1,5 dl) tejjel, majd beletesszük a tojás sárgáját, és azzal is simára keverjük.

A masszát a forró tejbe öntjük, folyamatos keverés mellett puding állagúra főzzük. A tűzről levéve fokozatosan belekeverjük a keményre vert tojásfehérjét, és a vajat (margarint).

Amíg picit hűl, a tepsi aljára teszünk egy réteg kekszet, ráöntjük a krémet, a tetejére pedig még egy sor kekszet.

Folyamatosan készíthető, nem kell hűteni, sem állni hagyni, kivéve, ha tejszínhabot is szeretnénk rá. Ilyenkor a tepsiben hagyjuk kihűlni a krémet, egy réteg növényi habot teszünk rá, és arra jön a felső keksz-sor.

Én a fogyasztás előtti nap készítem, hogy a kekszréteg átpuhuljon, és legyen idő a krémmel összeérni.

75. szülinap

Néhány éve el sem tudtam volna képzelni, hogy a rózsaszín bármely árnyalatát felhasználom a lapjaimhoz, s most..... egy ideje ilyen virágokat is készítek. Ezek lettek az aktuális kedvenceim. .... meg persze a hangjegyes vágósablon 😎

 

Könyv, szemüveg és borostyánszín bogyók

 

Régóta az egyik legérdekesebb kvízkönyvnek tartom Balassa József: Kérdezz-felelek Kérdés és feleletkönyvét. Sok kérdés már idejétmúlt, de én még mindig szívesen veszem kézbe, már csak a kora miatt is. Az előszót Karinthy Frigyes írta, és nagyon tetszik a következő mondata: 

"A <Műveltség játék>-ban nem a műveltség a fontos, hanem a játék."

Remek gondolat, emellett azért úgy gondolom, ha az ember sokat olvas, azért csak-csak ragad rá némi tudás is, ami később előhívható az emlékezetből. 

Bár a kor haladtával változunk, rendszerint könnyebben felejtünk, romlik a látásunk, de nem kell belenyugodni, hogy ez az élet rendje. Ha már a kutatók rájöttek a segítségre, miért ne használjuk ki a lehetőségeket?!

Így hát igyekszem éberen tartani az elmém, és olvasok, amennyit csak az időm enged. Könyvet, folyóiratot, blogot.... régieket és újakat. Persze szemüveggel, de ennél nagyobb baj ne legyen. 

És hogy mik azok a gyöngyök, ott a könyv közepén?  Röviden: Omega-3 kapszulák. Napi segítség a szív, az agy és a szemek számára. 

A sok választható közül miért pont ez? Mert háromféle halolaj az alapja - tintahal, lazac és tőkehal -, csak természetes anyagokat tartalmaz, és főként azért, mert ebben a gyártóban maximálisan megbízok.

Forever Arctic Sea