Napi kultúr

Sok éve került a TOP10 könyveim közé Eleanor H. Porter: Az élet játéka. Láttam suli-színdarabban és olvastam is jónéhányszor (csupán 190 oldal), minden alkalommal napokig a történet (vagy inkább annak a mondandója) körül forogtak a gondolataim.

Aztán a minap szembejött velem egy tanmese, amit sokan, többféleképp feldolgoztak, ám a mondanivaló itt is ugyanaz: 

Van úgy, hogy összecsapnak a fejed fölött a hullámok, van úgy, hogy azt érzed mélypontra kerültél, mindennek vége, de ne add fel! Állj meg egy pillanatra, találd meg a rosszban a lehetőséget, és használd fel a továbblépéshez!

Nem szeretnék nagy eszmefuttatásba kezdeni, a lényeg, hogy a szemléletváltáshoz első lépésként mindkét történetet jószívvel ajánlom.

És mivel Aranyosi Ervin az egyik kedvencem a kortárs költők között, hát megosztom a szamár történetét (és a képet is) az ő tollából.

Aranyosi Ervin: A szamár és a kút…

A paraszt szamara beesett a kútba.
Egész nap üvöltött, s a paraszt már unta.
Kútja rég kiszáradt és víz nélkül maradt.
– Beletemeti hát az öreg szamarat!
Hívta a szomszédot, fogták a lapátot,
lapátolni kezdtek,  s a szamár iá-zott.
Rémisztőn üvölt, mint fába szorult féreg.
Aztán lenyugodott. S nem hitt a szemének,
mert csodát lát a gazda, mit a szamár játszik:
Lerázza a földet, s a tetejére mászik.
A paraszt, s a szomszéd csak tovább lapátolt,
ahogy nőtt a halom, magasabbra gázolt
a paraszt szamara, s mikor már elérte
egyszerűen kijött a kút peremére.
Mi hát a tanulság a szamaras meséből?
Így tanít az élet, hogy kimássz  a mélyből.
Bármennyi szemét és föld nyomja a vállad,
megvan az esélyed, magadról lerázzad.
Mindegyik nehézség, minden ami gátol,
csak kiinduló pont, s oldódik magától.
Bármi történjen is, semmiképp ne add fel,
minden problémából kilábal az ember!
Gondjaidat rázd le, s lépkedj mindig feljebb,
Elérheted célod, ha vágyak vezérelnek.