Főzött gyurmák - ragasztós

Kipróbáltam a harmadik receptet is, amit Linda Perina - Renzo Zanoni: Női praktikák című könyvében találtam. Bár érdekelt a téma, a vinil tartalmú ragasztó beszerzése miatt lassan haladtam. Végül a Giotto Vinilik nevű barkácsragasztóval megoldódott a probléma. 

Érdekes, gumiszerű anyagot kaptam, ami száradás után gyönyörűen áttetsző és sima. 

Ruganyos, nem tapad és levegőn elég gyorsan szikkad, úgyhogy érdemes vele gyorsan dolgozni. Tömörebb formákat kézzel nem tudtam belőle létrehozni - eddig jutottam a kis srácommal - és nem biztos, hogy folytatom:

Akinek viszont van szilikon formázója, biztos remek dolgokat tud belőle alkotni. Apró holmik, mondjuk ékszerek készítésére szerintem kiváló és ami nagyon tetszik, hogy rendkívül vékonyra nyújtható, és ha picit szikkad, formalyukasztóval is könnyen formázható.

Ilyen mütyürökkel próbálkoztam, de ez a gyurma több türelmet és időt kíván, mint amennyivel most rendelkeztem.

Ragasztós gyurma hozzávalók az eredeti recept szerint:

1 csésze kukoricakeményítő

1 csésze vinil tartalmú ragasztó

1 evőkanál vazelinolaj (valószínűleg étolaj is megfelel)

1 evőkanál citromlé

Az arányokat ez a kép segít megfejteni

Forrás: Linda Perina - Renzo Zanoni: Női praktikák

Ahogy én készítettem:

1 dl kukoricakeményítő

1 dl vinil tartalmú ragasztó

1/2 evőkanál vazelinolaj

1/2 evőkanál citromlé

Az elkészítés folyamatát az előző bejegyzésben leírtam.

Ami tetszett:

• gyönyörűen áttetszővé szárad
• rendkívül vékonyra nyújtható
• száradás után vízálló
• 48 óra alatt, levegőn szárad

Ami nem tetszett:

• nem frissíthető fel, ha megszikkadt, nem lehet újra felhasználni
• viszonylag gyorsan kell vele dolgozni
• a kész masszát lehetetlen színezni, bár száradás után festhető (temperával és akril festékkel)

És a végső összehasonlítás a három féle főzött gyurmáról képekben:

Az első rózsa  só-liszt, a középső só-keményítő, az utolsó vinil ragasztós recept szerint készült. Mindhárom kiszáradt, kemény állapotban.

Normál.......

.... és hátsó megvilágítással