Komoly kihívás

Lassan egy éves történet, de ahányszor előkerül az archívumból a fotó, mindig eszembe jut, hogy az eddigi legnehezebb kihívásom volt ez a 70. szülinapra kért üdvözlőlap. 

A személyre szabott képeslapokban az a jó, hogy csak egy van belőlük, és a lehető legtöbb dologban tükrözi az egyéniséget.

Ha nem ismerem az ajándékozottat, rendszerint olyan dolgokat igyekszem megtudni, hogy milyen nemű, milyen idős, mi a kedvenc színe, hobbija, vagy munkája. 

Ennél a kérésnél adott volt a nem, az életkor, és néhány konkrét elképzelés: az ősz végi születésnap (ha lehet, legyenek őszi színek), hogy egykor villanyszerelőkét dolgozott (ha lehet, legyenek villanyoszlopok), és nagyon szereti a hegyvidéket (ha lehet, legyen hegy).

Első hallásra teljesen letaglózták a kreativitásomat a kötött információk, hogy minden felvetett részlet együtt legyen (amiknek mindenképp szerettem volna megfelelni, bár nem ragaszkodott hozzá az ismerősöm). Szerencsére rengeteg időm volt elkészülni, így a kezdeti sokk után lassacskán kialakult egy kép a fejemben. Ilyen témájú vágósablonjaim nincsenek, a térbeli hatást csupán az őszi színekben pompázó levelekkel tudtam elérni, a lap alapját szolgáló képet pedig rajzolással, festéssel készítettem el. Amikor átadtam, a lapot, a kedves "megrendelő" ismerősöm reakciója meggyőzött, hogy érdemes volt minden részletet felhasználni.

És, hogy miért éppen most veszem elő? Miért most írok róla? Mert párhuzamot tudok vonni ez a lap, valamint a mostani mindennapjaim és a felállított cél felé vezető utam között. Azért, mert éppen most veszek részt egy kihívásban, ami sok-sok nehézséget hozott számomra. Tudtam, hogy így lesz, tudtam, hogy ki kell lépnem a komfortzónámból, és ha a várt eredményekkel szeretnék a végén találkozni, minden részletre oda kell figyelnem. Nincs félmunka, nincs lehetőség bármely elem elhagyására, mindennek ott kell lennie a helyén, mert így lesz teljes a kép.

Augusztus 1-31 között tart a kihívás. Eddig a napi feladatlistám minden elemét tisztességesen kipipáltam, ami néha komoly odafigyelést, logisztikát kívánt a napi teendők mellett. Már csak 6 nap van a végéig, és azon vagyok, hogy a végén elmondhassam: sikerült a legjobbat, legtöbbet kihozni magamból.