Remek a hangulatom -tom -tom :)

Esik az eső, de mégis remek a hangulatom, mert ma csak akkor megyek ki a házból ha ahhoz van kedvem. Home office-ban vagyok 😎

Időben keltem, a reggeli rutin után nekiálltam az adminisztrációs feladatoknak, most pedig lazítok kicsit, és "gondozom" a blogom - nagyon ritkán engedhetek meg magamnak ilyen lazulós napot.

Végre arra is van időm, hogy átgondoljam, miként érzem magam a bőrömben. Közel két hónapja, hogy végigvittem a 4 napos szervezettisztító programot, azóta nem mértem magam, de sok pozitív visszajelzést kaptam, és a ruháimon (főként a  nadrágokon) is észrevehető, hogy érdemes volt belevágni! Most a mérleget nézve is látható az eredmény, mert már csak alig 1 kg választ el a tervezett súlytól. 

Mint azt az előző bejegyzésben írtam, nem fogyókúra miatt vágtam bele a DX4-be, hanem a méregtelenítés volt a cél, emellett újra egyensúlyba hozni a testem (és a gondolataimat). Azóta igyekszem figyelni a folyadékbevitelre és némiképp az étkezésre -valamivel több zöldséget/gyümölcsöt fogyasztok-, ha már egyszer elindult egy folyamat.

Másban nem kerekítek nagy feneket a dolognak, ugyanúgy élek és étkezek, mint azelőtt, a sport is kimerül a megállóig való kocogásban. 

Arról nem írtam de eddig mindenki nagy kedvence volt a "sütibogyó", ami szükség esetén segít az éhség leküzdésében, és illatra leginkább vaníliás-citromos sütire emlékeztet. Egyébként glükomannán tartalmú rosttabletta, amiből nekem rengeteg megmaradt, mert egyáltalán nem éheztem a program alatt. Viszont azóta mindig van a táskámban belőle, főleg amikor hosszabb útra megyünk, és bizony jó szolgálatot tett, amikor bírói hibából maratoni hosszú lett az amúgy max. 4 órára tervezett Dog show.

Holnap ismét kiállítás, úgyhogy mindenképp viszek magammal néhányat a szendvicsek mellé 😏.

Ha érdekelnek a termékek, vagy megoldást keresel egy önálló élethez, írj!

Nem munkát kínálok, nem terméket hirdetek, csak eléd teszek egy lehetőséget, amire lehet, hogy most van szükséged.

Reggeli

Te mivel kezded a napot? 

Én mindig így: egy feles, és egy pohár víz. 

A "feles" persze nem alkohol, hanem a jól bevált gél, ami segít az energia beindításában, és rendszerben tartja a szervezetem. Vicces, de már 15 éve is ismertem, akkor a gondolattól is kirázott a hideg, hogy akár csak megkóstoljam. A környezetemben sem igazán hittek benne, sokan elzárkóztak, volt, aki csak azért fogadta el, hogy letudja a kipróbálást, persze olyan is, aki azonnal "beleszeretett", és azóta mind a négy +1 ízt végigkóstolta. 

Aztán úgy alakult, hogy a rendelt egységcsomagban ez is benne volt. Akkor még azt gondoltam, megiszom, elfogy, és letudva a dolog, mert kidobni ugye mégsem fogom, ha már pénzt adtam érte.... Másképp alakult, mert bármennyire szkeptikus voltam (egy hónapig fel sem bontottam), mire elfogyott az első liter, én is megtapasztaltam néhány pozitív hatását. Ez éppen fél éve volt, és azóta naponta ezzel kezdem a napot.

Az első és legfontosabb változás, hogy akkor is energikusan kezdem a napot, ha történetesen kevesebbet aludtam a kelleténél. 

Nagyon fontos és szembetűnő, hogy a mozgásomban is pozitív változást hozott. Végre újból képes vagyok törökülésben ülni, rengeteget enyhültek a mozgásszervi panaszaim. Soha nem voltam igazi sportember, de most könnyedén elfutok a buszmegállóig (szinte minden reggel késve indulok). Jó, csak 200 méter, viszont régebben majd' meghaltam ennyi futástól.

Elmaradtak a panaszaim, amit a savproblémák okoztak. Ezelőtt nagyon oda kellett figyelnem mit eszek, de egy ideje kezdem visszaépíteni a kedvenceimet, és eddig minden rendben e téren. 

Ezek után természetes, hogy a családomban is ajánlom, ha valakinek gondja, baja van, de csak azokra a problémákra, amikről saját tapasztalataim vannak. Persze másokkal beszélgetve sok egyéb pozitív hatásról is tudok. Vannak visszajelzések, amik igazolják, hogy ritkábbak lettek, vagy elmaradtak a fejfájások, rendeződött az emésztés, ezért elhiszem, hogy ebben is segít.

Egy maratoni kutyakiállítás margójára

Nemrég azt mondták nekem, a jó poszt az, amit megírnak és közzé tesznek, felesleges hosszan javítgatni, mert elveszíti hitelességét és az aktualitását.

Nos, én most gyorsan megírom amit gondolok, mert még nagyon mélyen érint. Alapjában véve pozitív szemléletű vagyok, nem is fogok sokat rágódni rajta, de most ....... váááááh...... nem akarom magamban tartani.

A hétvégén kutyakiállításon voltunk, neveztünk az esemény mindhárom kiírására. Nem voltak különösebb illúzióink, de bíztunk a bírók korrektségében, abban, hogy legjobb tudásuk szerint, tisztességesen bírálnak, és ha mi nem is végzünk kiemelkedő helyen, de a sok ismerős közül csak örülhetünk valaki sikerének. Hát, nagyon nem így történt!

Mindhárom kiállításon ugyanaz a tulajdonos vitte el a díjakat, ami önmagában nem lenne furcsa, ha egyazon bíró ítélt volna és csak egy kutyáról lenne szó, s főként kiemelkedően jó küllemű és jó mozgású kutyáról. Ámde négy különböző korcsoportban nyert, összesen 10 díjat vitt így el. A maradék kettő felvezetésnél nagyon szembetűnő problémák voltak, így egyértelmű volt, hogy nincs esélyük.

A bírálatok felületesek voltak, némelyik körben még a látszatra sem nagyon adtak. Annyira nem, hogy kezdő kutyások is összenéztek, hogyan lehetett olyan gyorsan lezavarni a kört?

Szóval felvetődik a kérdés: miként lehet, hogy a számos remek kutya közül egy sem volt, amelyik jobban tetszett volna a háromból legalább az egyik bírónak? Van-e valami jelentősége a bírók felé az extrém kiegészítőknek - úgy mint a felvezető hajába tűzött kutyafésű (rövid szőrű kutyák esetében ilyet nem is használnak), illetve a gazdát láthatóan zavaró igencsak méretes napszemüveg, főként, amikor nem is süt a nap?

Lehet, hogy csak városi legenda, hogy a bírók sok esetben már a ringbe lépés előtt tudják, kinek kell adni a különböző címeket. 

Lehet, hogy csak megtetszett a gazdának az egyébként más fajtacsoportos felvezetők hajában is előforduló méretes fésű és a szintén nem kicsi napszemüveg.

Lehet, hogy csak azoknak voltak furcsák az eredmények, akik végignézték a teljes fajtacsoport-bírálatot, és más szemmel figyelték az eseményeket.

Lehet.... de nem!!! Nem csak az én fejembe fészkelte be magát a gondolat, hogy minden más nevező akár otthon is maradhatott volna.

Rettentően csalódott vagyok! Bosszús, és hitemet vesztett. Magyar bíróknál már tapasztaltuk a tenyésztőkkel való szimpatizálást, részrehajlást, de most bíztunk abban, hogy külföldi bíróknál tiszta "játszma" lesz, egyenlő esélyekkel. 

Rettentően bosszús vagyok, és nem azért, mert nem nyertünk, hanem azért, mert sok szép kutyát méltánytalanul hátra soroltak, és esélyük sem volt a győzelemre. 

Napi kultúr

Sok éve került a TOP10 könyveim közé Eleanor H. Porter: Az élet játéka. Láttam suli-színdarabban és olvastam is jónéhányszor (csupán 190 oldal), minden alkalommal napokig a történet (vagy inkább annak a mondandója) körül forogtak a gondolataim.

Aztán a minap szembejött velem egy tanmese, amit sokan, többféleképp feldolgoztak, ám a mondanivaló itt is ugyanaz: 

Van úgy, hogy összecsapnak a fejed fölött a hullámok, van úgy, hogy azt érzed mélypontra kerültél, mindennek vége, de ne add fel! Állj meg egy pillanatra, találd meg a rosszban a lehetőséget, és használd fel a továbblépéshez!

Nem szeretnék nagy eszmefuttatásba kezdeni, a lényeg, hogy a szemléletváltáshoz első lépésként mindkét történetet jószívvel ajánlom.

És mivel Aranyosi Ervin az egyik kedvencem a kortárs költők között, hát megosztom a szamár történetét (és a képet is) az ő tollából.

Aranyosi Ervin: A szamár és a kút…

A paraszt szamara beesett a kútba.
Egész nap üvöltött, s a paraszt már unta.
Kútja rég kiszáradt és víz nélkül maradt.
– Beletemeti hát az öreg szamarat!
Hívta a szomszédot, fogták a lapátot,
lapátolni kezdtek,  s a szamár iá-zott.
Rémisztőn üvölt, mint fába szorult féreg.
Aztán lenyugodott. S nem hitt a szemének,
mert csodát lát a gazda, mit a szamár játszik:
Lerázza a földet, s a tetejére mászik.
A paraszt, s a szomszéd csak tovább lapátolt,
ahogy nőtt a halom, magasabbra gázolt
a paraszt szamara, s mikor már elérte
egyszerűen kijött a kút peremére.
Mi hát a tanulság a szamaras meséből?
Így tanít az élet, hogy kimássz  a mélyből.
Bármennyi szemét és föld nyomja a vállad,
megvan az esélyed, magadról lerázzad.
Mindegyik nehézség, minden ami gátol,
csak kiinduló pont, s oldódik magától.
Bármi történjen is, semmiképp ne add fel,
minden problémából kilábal az ember!
Gondjaidat rázd le, s lépkedj mindig feljebb,
Elérheted célod, ha vágyak vezérelnek.

 

Kekszes krémes - sütés nélkül

Ezt a bejegyzést az ünnepek előtt szerettem volna megírni, hátha valaki egyszerű receptet keres a vendégváráshoz, de mindig történt valami, és napról napra odázódott. Sebaj! Ez a nasi hétköznapra is remek választás, mi is így szerettünk bele egy baráti látogatás során 😊 

Tehát most receptet hoztam az egyik kedvenc édes sütinkről, ami tényleg gyorsan elkészül, sütni sem kell, és soha nem elég belőle egy adag. Egyértelmű, hogy a húsvéti asztalról sem hiányozhatott. A neten több verziója is elérhető, de mi biztos, hogy ennél maradunk.

Kekszes krémes (30x22-es tepsiben)

Hozzávalók:

1,5 csomag vaníliás puding

1 csomag Petit Beurre keksz

2 tojás sárgája (+a felvert fehérje)

7 evőkanál cukor

1 evőkanál liszt

5 gr zselatin

7,5 dl tej

12,5 dkg vaj, vagy margarin

 

Elkészítés:

A vajat és a tojás fehérjét félretesszük, ezt majd a főtt krémbe tesszük, a végén.

 

Kb. 6 dl tejet felforrósítunk, a száraz hozzávalókat összekeverjük, felöntjük a maradék (kb. 1,5 dl) tejjel, majd beletesszük a tojás sárgáját, és azzal is simára keverjük.

A masszát a forró tejbe öntjük, folyamatos keverés mellett puding állagúra főzzük. A tűzről levéve fokozatosan belekeverjük a keményre vert tojásfehérjét, és a vajat (margarint).

Amíg picit hűl, a tepsi aljára teszünk egy réteg kekszet, ráöntjük a krémet, a tetejére pedig még egy sor kekszet.

Folyamatosan készíthető, nem kell hűteni, sem állni hagyni, kivéve, ha tejszínhabot is szeretnénk rá. Ilyenkor a tepsiben hagyjuk kihűlni a krémet, egy réteg növényi habot teszünk rá, és arra jön a felső keksz-sor.

Én a fogyasztás előtti nap készítem, hogy a kekszréteg átpuhuljon, és legyen idő a krémmel összeérni.

75. szülinap

Néhány éve el sem tudtam volna képzelni, hogy a rózsaszín bármely árnyalatát felhasználom a lapjaimhoz, s most..... egy ideje ilyen virágokat is készítek. Ezek lettek az aktuális kedvenceim. .... meg persze a hangjegyes vágósablon 😎

 

Könyv, szemüveg és borostyánszín bogyók

 

Régóta az egyik legérdekesebb kvízkönyvnek tartom Balassa József: Kérdezz-felelek Kérdés és feleletkönyvét. Sok kérdés már idejétmúlt, de én még mindig szívesen veszem kézbe, már csak a kora miatt is. Az előszót Karinthy Frigyes írta, és nagyon tetszik a következő mondata: 

"A <Műveltség játék>-ban nem a műveltség a fontos, hanem a játék."

Remek gondolat, emellett azért úgy gondolom, ha az ember sokat olvas, azért csak-csak ragad rá némi tudás is, ami később előhívható az emlékezetből. 

Bár a kor haladtával változunk, rendszerint könnyebben felejtünk, romlik a látásunk, de nem kell belenyugodni, hogy ez az élet rendje. Ha már a kutatók rájöttek a segítségre, miért ne használjuk ki a lehetőségeket?!

Így hát igyekszem éberen tartani az elmém, és olvasok, amennyit csak az időm enged. Könyvet, folyóiratot, blogot.... régieket és újakat. Persze szemüveggel, de ennél nagyobb baj ne legyen. 

És hogy mik azok a gyöngyök, ott a könyv közepén?  Röviden: Omega-3 kapszulák. Napi segítség a szív, az agy és a szemek számára. 

A sok választható közül miért pont ez? Mert háromféle halolaj az alapja - tintahal, lazac és tőkehal -, csak természetes anyagokat tartalmaz, és főként azért, mert ebben a gyártóban maximálisan megbízok.

Forever Arctic Sea

90. szülinap

Van egy kedves barátom, aki mindig új kihívásokat talál nekem. Egyszerűen elmondja az elképzelését, én meg rendszerint agyonbonyolítom. Igazából nem kellene, de nekem fontos, hogy minél inkább személyre szabott legyen amit készítek.

Most ez az üdvözlőlap sikeredett, egy gyönyörű kort megélt néni köszöntéséhez.